Angol szetter

Az angol szetter kiváló vadászadottságain túl igazi családi kutya. Természete rendkívül lágy, ennek megfelelően sok törődést, foglalkozást igényel. 

Angol vizslák eredetileg kizárólag az apróvad felkutatására és jelzésére - megállására - használták őket. Nevük is erre utal: to point - mutatni, to seat - ülni. Ma már - legalábbis Közép-Európában - minden vadászmunkát el kell végezniük a lövés után is. Az egész világon elterjedt fajták, a hajdani angol gyarmatokon például mindenütt megtaláljuk őket. 

Röviden azt mondhatjuk, hogy az angol szetter hanyag elegancia, magas intelligencia és nagy variancia jellemzi. Három színváltozata létezik: trikolor (fehér alapon alapvetően fekete, és a végtagokon és fejen a fekete mellett barnás pettyezettség), blue belton (fehér alapon fekete pettyezettség) és orange belton (fehér alapon világos barnás pettyezettség).

Története

Kynológusok szerint az angol szetter feltehetõleg 400 évvel ezelõtt tûnt fel Angliában. Elõször 1852-ben Hans Bols írt könyvet a szetter és a spániel munkája és küllemi eltéréseirõl. A régi dokumentumok alapján az angol szetter eredete egy õsi spanyol spánielre, az ún. Spagneulre vezethetõ vissza, amit késõbb vízi spániellel és springer spániellel kereszteztek. Az angol szetter fejlõdésének legfontosabb szakasza 1819-1874 közötti idõszakra tehetõ. A fajta kialakításánál két tenyésztõt kell megemlíteni: Edward Laverack és Purcell Llewellin nevét. 1825-ben Edvard Laverack vásárolt Rev. Harrisontól - aki már 35 éve foglalkozott angol szetterek tenyésztésével - Ponto és Moll nevezetû angol szettert. Laverack erre a két kutyára alapozva, rokontenyésztéssel folytatta a fajta nemesítését. Laverack tenyésztésének kiemelkedõ alakjai: Prince, Conntess, nellie és Fairy. Laverack volt az elsõ, aki 1873-ban "Setters" címû könyvében rögzítette az angol szetter standardjét.

Purcell Llewellin folytatta Laverack nyomán az angol szetter tenyésztését Laveracktól vásárolt tenyészállatokkal: Dash-Moll-lal és Dash- Hillel. Nem folyamodott azonban rokonte-nyésztéshez, hanem új vonalakat keresett, amely típusában megegyezett a Laerack- féle angol szetterekkel. Ilyen állományra Észak -Angliában Mr. Satter és Mr. Vincent Corbet tenyészetében talált. Ez a vonal késõbb Duke-Rhobes -féle vonalként vált ismertté. LLewelin a két rokonságban nem álló egyedek párosításából született alomnál alkalmazta a féltestvérek párosítását és az ezekbõl született kölyköket szigoró szelekcióval tenyésztette vissza az elsõ generációra. Ennek az eredménye egy mindenek fölött eredményes, sajátos vadászvizsla lett, jobb, mint addig bármilyen vadászkutya. Laverack szettereire jellemzõ volt a nagy testfolt, ami ma már nem kívánatos.

Laverack öreg szetterei (Ponto és Moll) blue belton színûek voltak, de az utódoknál megjelent az orange, a tricolour és a lemon szín is, amit a szakértõk a spániel múltra vezetnek vissza. Laverack szetterei általában nagyobbak voltak, mint a Llewellin féle csúcstípusok. 

Laverack és Llewellin tenyészetébõl számos kiállítási és Field Trial Champion angol szetter került ki. A fajta kíváló munkája és szép külleme miatt hamar közkedveltté vált, és gyorsan elterjedt Amerikában, Kanadában és Európában is. Mind többen és többen kezdték tenyészteni a fajtát. Hosszú évek szorgos eredményeként született meg az általunk is jól ismert modern angol szetter.

Külleme

Az angol szetter középtermetû, arányos testfelépítésû elegáns kutya. Megjelenésükre és arányaikra a harmónia és a kiegyensúlyozottság jellemzõ. Mozgásuk lendületes, tértölelõ, rendkívül látványos. Kevés szebb látvány van egy mezõn önfeledten vágtázó szetter csapatnál. Szõrzetük a mellkason, a hason, a végtagokon és a farkon szép zászlót alkot, a test többi részén mérsékelten hosszú, esetleg enyhén hullámos. A göndör szõr viszont hibának számít. Elegáns és tetszetõs mozgása gyorsaságot és kitartást sugall. Csodálatos megjelenése és nagyszerû karaktere, kitûnõ családi kutyává teszi. Szõrzetük ugyanúgy kozmetikát igényel, mint a többi szetter! Javasoljuk minden szetter tulajdonosnak, hogy ne csak a kiállítási kutyát, de a hobbi kutyát is nyírassa meg, hiszen nincs annál lehangolóbb, mint egy ápolatlan, nyíratlan szetter. A szetter feje nemes, tekintete kedves, barátságos, sötétbarna szemei intelligenciát sugároznak. 

Késõn érõ fajták, teljes testi fejlettségüket kb. 3-4 éves korukra érik el.

Különbségek a többi szetterhez képest

Feje erõsebb, mint az ír szetteré, de sohasem durva. Felépítése kissé hengeres, erõs csontozatú lábakkal. Hátvonala vízszintes, törzse enyhe téglalap. Farka az ír szetterénél magasabban tûzött.

Méret

Csakúgy, mint a legtöbb fajtánál, a kanok mind súlyuk, mind pedig magasságuk tekintetében nagyobbak a szukáknál. A szukák jellemzõ magassága 24 - 25 1/2 inch (60,96 - 64,77 cm), súlyuk 60 - 65 lbs ((27,2 - 29,4 kg). A kanok magassága pedig 25 1/2 - 27 inch (64,77 - 68,58 cm), súlyuk 70 - 80 lbs (31,7 - 36,2 kg). Amikor egy felnõtt kan a hátsó lábaira áll, mancsait minden nehézség nélkül egy nõ vállára vagy egy férfi mellkasára teheti.

Természete

Bár az angol szetter a gordon és az ír szetter "unokatestvére", természete mégis némileg eltér a szigetország másik két szetterétõl. Az angol szetter kifijezetten kedves, lágy, kifinomult, érzékeny természetûvadászkutya. Az angol szetter gyönyörû megjelenésével, kedves vidám természetével gyorsan rabul ejti a kutyát tartanai vágyók szívét. Mindazonáltal, nem szabad alábecsülni! A kölyök kedves szeretetreméltó külseje csintalan, erõs akaratú állatot rejt, aki mindig a saját szórakozását keresi. Az angol szetter imád az emberek társaságában lenni és egy kölyök igen kártékony lehet, ha hosszú ideig magára hagyják. Engedetlenné és alkalmi süketté válhat, ha úgy érzi, hogy az õt lefoglaló aktuális tevékenység érdekesebb, mint amire mi gondoltunk. Fontos, hogy a kezdetektõl következetesek legyünk és kimutassuk, hogy mi irányítunk. Az angol szetterrel vele született inttelligenciája révén jó együtt élni. Nagyon könnyen nevelhetõ, tanítható, gyorsan megérti, mit kívánunk tõle. Viszont ez az intelligencia egyben hátrány is lehet, ha mi nem következetesen, türelmesen, megfelelõ idõt ráfordítva foglakozunk szetterünkkel.

Az angol szetter nagyon mozgásigényes fajta. Rendszeres sétáltatás, szabad kötetlen szaladgálást igényel. Ne vásároljon olyan ember angol szettert, aki ezt nem tudja neki biztosítani!

Az angol szetter igazi családi kutya, imád a gazdájával lenni, mellette heverni a kanapén. Nem érzi jól magát, ha egész nap, a kert végében elzárva tartjuk! Társasági kutya! Még kiegyensúlyozottabb, ha van mellette egy másik kutya is, fõleg ha az szetter. Az angol szetter nem egygazdás kutya. A család minden tagjával jól érzi magát, fõleg akkor, ha õ is érzi, hogy az általa nyújtott szeretet viszonzásra talál.

Az angol szetter jó természete örökletes tényezõ, azonban kedvezõtlen körülmények, állandó stressz, helytelen tartás és nevelés ezt a jó természetet tönkreteheti. A kölyköt szocializálni kell, hozzá kell szoktatni a családon kívüli emberekhez, idegen kutyákhoz, egyéb állatokhoz, az utcai forgalomhoz. Ha ezt nem tesszük, akkor a jó természetû kölyökbõl félénk vagy akár kötekedõ felnõtt kutya lehet. Soha nem szabad verni vagy kikötni! Az angol szetter nagyon érzékeny lelkületû kutyafajta.

Az összes vadászkutya fajta közül minden bizonnyal az angol szetter a legmegfelelõbb a gyermekekkel való együttélésre. Nagyon szeretnek emberekkel, fõleg gyerekekkel lenni. Nagyon szeretik, ha figyelemmel halmozzák el õket, mindig megbízhatóak. Azonban a gazdinak tudatában kell lennie annak, hogy a kutya nem játékszer és a gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy ezt tiszteletben tartsák. Tudnunk kell, hogy a kölyöknek nagyon hegyes foguk van, amelyekkel játék közben fájdalmasan csipkedni tudnak. A túlságosan izgatott vagy fáradt kölyköt a helyére kell küldeni, ahol lenyugodhat és pihenhet.

Az angol szetterek viszonylag hosszú életûek, átlagosan 12 évig élnek. A jó táplálás, megfelelõ mozgási lehetõség, szeretetteljes légkör pozitív irányba befolyásolja az angol szetter egészségét, életét.

forrás