A kutya vagyis a Canis lupus familiaris a legkorábban háziasított állatunk. Az egyetlen olyan állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.
A kutya származása
A kutya eredete igen messzire nyúlik vissza. Egészen az időszámításunk kezdete előtti korba. A tudósok mai napig is vizsgálják ezt a kérdést, hiszen néha még két kutyáról is nehéz megállapítani, hogy egy fajba tartoznak-e, olyan nagyok a különbségek fajtán belül is. Gondoljunk csak a különböző szőrzetre, méretre... Azonban azonos a felépítésük, amiből következik, hogy az a rengeteg féle kutya mégicsak egy fajba tartozik. (A kutya anatómiájáról később.) A kutya háziasítása
A háziasítás kezdetének időpontját nem lehet pontosan meghatározni. Nagyjából 10 000–100 000 évvel ezelőttre teszik. A legrégebben háziasított kutya leletei 14 000 évesek és Németországban tárták fel. Tudósok arra is rájöttek, hogy a háziastás első helyszíne Kelet-Ázsia. Itt kezdődött tehát minden. Azt azonban pontosan nem lehet tudni hogyan és miként indult ez a folyamat azt pedig főleg nem hogy miért. Miért akart az ember kutyát maga mellé és miért akart a kutya behódolni az embernek? Véleményem szerint az ember és kutya közötti kapcsolat a kölcsönösségen alapszik. Az embernek segítség kellett a vad becserkészésében és elejtésében, területének őrzésében, míg a kutyának menedékre, megbízható táplálékforrásra volt szüksége. Emellett védelmet és társaságot jelentettek egymásnak. Ez a kapcsolat tehát mindkét félnek előnyőkkel kecsegtetett. Mindezek mellett az ember sokat köszönhet a kutyának. "A létrejött szövetség elsősorban elősegítette és felgyorsította az emberré válás folyamatát, mert a közös eredményes vadászatokkal jelentős mértékben megnőtt az állati fehérjeforrások szerepe az ember táplálkozásában. Ez természetesen kedvezően hatott az emberi populáció növekedésére és fejlődésére, ami elősegítette az egyre fejlettebb eszközhasználat kialakulását is." - írja Tremmel Nándor.Érdekesség
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszéke lassan két évtizede vizsgálja a kutya viselkedését. 2002-ben úgy döntöttek, bevonják a kutatásba a farkasokat is. "Biológiai értelemben a kutya és a farkas nem külön faj, szaporodóképes utódokat hoznak létre együtt, úgy is mondhatnánk, hogy a kutya a farkas egyfajta viselkedésbeli mutánsa" - állítja Topál József etológus.
A kutatócsoport 15-20-féle, szigorúan ellenőrzött teszthelyzetben vizsgálja a farkaskölykök viselkedését. A kísérletekhez az összehasonlítási alapot az ugyanilyen körülmények között felnevelt, illetve otthoni kedvencként tartott kutyákkal elvégzett viselkedéstesztek eredményei adják.
"Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire lehet kutyaszerű tulajdonságokat kihozni egy farkasból az egyedfejlődés során. A viselkedésbeli különbségek egy részéről így biztosan megállapítható, hogy a domesztikáció eredményeképpen alakultak ki" - foglalta össze a vizsgálatok céljait Virányi Zsófia.
Topál József szerint "alapvető különbségeket találtunk a kommunikációs készséget illetően. Elmondható, hogy a kutya számára az ember vonzó inger, a kutya szívesen néz az emberre, szeret ránézni, míg a farkas számára az ember nem igazán érdekes. Ez az aprónak tűnő különbség nagyon sok viselkedésbeli eltérésre adhat magyarázatot."
Ha valakinek felkeltette a téma az érdeklődését, ajánlom a Farkaslesen című dokumentumfilmet. A filmből megismerhetjük több kis farkaskölyök életének történetét, amelyek a kutatás főszereplői lettek. A farkas-kutya összehasonlítás eredményeit a filmben ismerteti: Dr. Csányi Vilmos professzor, és Dr. Miklósi Ádám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése